~Első fejezet.

Végre négy óra. El sem hiszem, hogy túléltem a mai napot anélkül, hogy sírva rohantam volna a lánymosdó egyik fülkéjébe. És hogy miért sírok mindennap? Erről a legnehezebb beszélnem apám halála után. Mindenki abban látja az örömét ha engem szenvedni lát...nem vicc! Tényleg mindenki. Egy barátom sincsen. Egyedül vagyok ebben a nagyvilágban.- gondoltam magamban, miközben a kijárat felé sétáltam.
Alaposan körülnéztem, hogy nem- e vár rám egy-két nem kívánatos személy a suli előtt. Sehol senki...ez furcsa. Végül is nekem ez jó, úgyhogy bedugtam a fülesemet és elindultam haza. Már félúton jártam mikor elkezdett esni az eső. Szuper. Ezzel nem törődve sétáltam tovább a zuhogó esőben, mikor egy furcsa érzés fogott el. Lassan megfordultam és megláttam azt a három fiút aki megkeseríti nap mint nap az életemet. Sietősre vettem a léteimet, de minden hiába. Utolértek. Kirángatták a kezemből a telefonomat és belelöktek a hozzám legközelebb eső pocsolyába. Remek. Könnyekkel küszködve néztem rá a ruhámra ami csupa sár volt.
-Mire jó ez nektek?- kérdeztem és a végén elcsuklott a hangom.- Mindennap kicsesztek velem és leégettek mindenki előtt. Mi ebben a jó?- a végére már patakokban folyat le az arcomon a könny.
-Hé, ha nem akarsz megint kék-zöld foltokkal hazamenni, akkor ajánlom, hogy maradj csöndben.
Csak némán bólogattam, míg felálltam a hideg földről. Ez mind felesleges volt, mert ahogy felálltam löktek is vissza. A telefonomat hozzám vágták és egy utolsó gúnyos vigyor mellett távoztak. Összeszedtem magam és hazáig meg sem álltam. A kaputól befelé próbáltam csöndben bemenni, hogy anya ne lásson meg így. Halk léptekkel közlekedtem, de észre vettem, hogy anyu még a konyhában van. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és meg sem álltam a szobámig. Levettem a sáros ruhámat, felkaptam egy tisztát és a fürdőbe mentem. Összefogtam a hajamat, megmostam az arcomat és próbáltam eltüntetni a sírás nyomait. Nem volt étvágyam úgyhogy lementek köszönni és inkább a szobámba zárkóztam. Péntek este van. Természetesen én megint nem megyek sehova, mivel ugye barátaim nincsenek akikkel mehetnék. És megint kezdődik minden elölről. Ahogy a ma estére visszagondolok megint elfog a gyomorgörcs. Elég volt. Belenyúltam a szekrényembe és kivettem egy adag altatót, egy kispoharat és egy üveg vodkát...